A könyv olvasmányos módon tárja elénk a pszichiáter szerző tapasztalatait és gondolatait, sőt olvasmányélményeit mindazzal kapcsolatban, amit a lelkünk üzenni tud nekünk testi folyamataink, adottságaink és változásaink kapcsán. Legyen szó akár a gyász dinamikájáról egy tesi betegség kapcsán, vagy “csak” önismereti vetületeiről annak, mire hívják fel a figyelmünket testi reakcióink, környezetünk vagy a velünk ismétlődően történő, véletlennek tűnő események sorozata.
“Szerintem az ember – lelki értelemben – akkor lép be a felnőttkorba, amikor elkezd száz százalékig felelősséget vállalni élete egészéért, annak tudatában is, hogy nem tudja azt száz százalékig irányítani és kontrollálni. Nem tudja befolyásolni testi folyamatait, nem tudja kordában tartani érzelmeit, sőt, még a gondolatait sem tudja teljes mértékben irányítani, nem is beszélve környezetéről, amelyben él. És mégis úgy dönt, hogy hajlandó magánál tartani a felelősséget. Felhagy azzal a gyerekes szokással, hogy másokban keresse a hibát, beleértve akár Istent is.” (Buda László: Mit üzen a lelked? – Önelfogadás, önszeretet, öngyógyítás a gyakorlatban; Kulcslyuk Kiadó, 2016.; 216. o.)
