“Az önismeret mint a boldogulás alapja”
Mindennapi pszichológa címmel ismét meghirdettük az egyetemisták körében creditért felvehető kurzusunkat.
A csütörtöki napokon 16.00-17.30 óráig tartott előadás-sorozatot minden érdeklődő látogathatja, akkor is, ha elmúlt 30 éves.:)
Helye: Gál Ferenc Főiskola,; Szeged, Dóm tér 6., Klébelsberg-terem
Időpontok és témák, előadók:
Szeptember 19.: Önismeret – Tajti Péter: Mindenkinek kell egy edző
26.: Stresszoldás – Kovács Dénes: Stressz, szorongás, konfliktus – oldani, tűrni, kezelni
Október 3.: Önmenedzsment – Polgár Zita
10.: Felnőtté válni – P. Keserű György SchP
17.: Kommunikáció – Tandari-Kovács Mariann
November 7.: Élettervezés – Bucskóné Lehota Ágota
14.: Párkapcsolat – Piros Adorján
21.: Karrier és/vagy család – Kósa Éva
28.: Családtervezés? Természetesen! – Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes és Déri Éva
December 5.: Egy házaspár története – Kiss Ágoston és Terézia
Néhány részletet kiemeltünk a hallgatók visszajelzéseiből:
1. “Csütörtöki találkozásaink alkalmával, mindig más, az adott témában szakértő előadó referál számunkra. Az eddigi tapasztalataim szerint,
ezen előadások, egytől egyig sokszínűek és izgalmasak voltak. Mikor jelentkeztem erre a
kurzusra, pontosan ilyen tartalmakban reménykedtem. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy részt vehetek ezen a kurzuson. Korábban sokat kételkedtem abban, hogy vajon „jó”
vagy „elég” vagyok-e. Ezek az érzések állandóan visszatartottak attól, hogy úgy cselekedjek,
ahogy valóban szeretnék. Ugyan nem akarattal, de pontosan az önérvényesítés ellen
dolgoztam. Ezen gondolatokat még időben tetten érve, immáron igyekszem mindennap
dolgozni azon, hogy erősítsem magamban az érzést, hogy én is értékes és individuum
személyiség vagyok. Összességében viszont a legnagyobb tanulság számomra az, hogy ne
fecséreljek több időt és energiát olyan dolgokra, ami nem én vagyok. A saját életemet éljem,
legyek képes priorizálásra, és ne rendeljem alá magam teljesen mások céljainak, vágyainak.
Őszintén azt érzem, hogy elindultam egy olyan úton, mely pozitív irányú változásokat
indukálhat életemben.”
2. “Minden téma, ami a kurzus keretein belül megjelent a korosztályunk nagy részét viszonylag mélyen érinti, érintette, esetleg érinteni fogja a közeljövőben, ezért rendkívül hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a mondhatni kisebb „tréningen”, melynek keretein belül sikerült kicsit közelebb kerülnöm önmagam és környezetem megismeréséhez. Elmondhatom, hogy nagyon sok kérdés megfogalmazódott bennem, honnan hova tartok, ki vagyok én, milyen a kapcsolatom a környezetemmel, és saját magammal, min kellene változtatni- milyen a kommunikációm a társammal, a párommal, szüleimmel, testvéreimmel… ”
3. A kurzus során a 10 előadás közül 8-at hallgattam meg, és ha nem lett volna az a feladat, hogy egy saját nehézségünket mutassuk be, akkor biztos bajban lettem volna a témaválasztással, mivel a választott előadáson kívül többet is nagyon érdekesnek és hasznosnak tartottam. Kiemelném a Stresszkezelés, a Kommunikáció és a Párkapcsolat című előadásokat, ezek voltak a személyes kedvenceim. A beadandó követelményeit ismerve azonban kétség sem volt bennem, hogy melyik témát fogom választani, és örülök is neki, hogy az esszé által ilyen mélységekben át tudtam gondolni a felnőtté válással kapcsolatos helyzetemet. Többször hallottam már róla, hogy a problémák leírása segít feldolgozni, összegezni és átértékelni a dolgokat, és szerintem ez most az én esetemben is így volt. Úgy vélem, a beadandó megírása segített nekem abban, hogy helyre tegyem magamban ezt a témát, és örülök annak, hogy egy ideje már nem negatívan tekintek erre az egészre, hanem sikerül látnom a pozitív oldalt is.
4. Úgy gondolom, hogy a kurzus minden egyes előadásán elhangzottak olyan információk, amik
vagy teljesen újak voltak számomra, vagy új megvilágításba helyezték azt, amit eddig tudtam
egyes témákról. Különösen tetszett az, hogy minden előadó hiteles tudott maradni azáltal,
hogy a saját életéből merített példát és így demonstrálta mondanivalóját. Jelenleg úgy érzem,
hogy egy kicsit elveszett vagyok az életben, jelentősen át kell értékelnem az utóbbi időben
történteket, valamint azt, hogy mit is akarok pontosan és amit akarok azt milyen módon
tudom elérni, ezért a kurzus rendkívül hasznos volt számomra, mert az előadások által
felismertem sok olyan lényeges oldalát a személyiségemnek és az életemnek is, amelyekre
alapozva újra megtalálhatom azt, hogy mi is érdekel igazán és mi az, amivel érdemes
foglalkoznom. A Mindennapi pszichológia nevű kurzus tulajdonképpen minden előzetes
elvárásomnak megfelelt, rengeteg olyan információ elhangzott az előadások alatt, melyek
hasznosítható tudásként a gondolkodásmódom pozitív irányú megváltoztatásában játszanak
fontos szerepet.
5. Amikor felvettem ezt a kurzust, nem vártam tőle semmit mást, csak a kreditet, amit kapok érte.
Nem hiába van egy olyan mondás az egyetemisták közt, hogy „Mindent a kreditért.”.
Hát, jól pofára estem, az biztos. Mert szinte minden egyes lakalommal, amikor beültem arra az egy és fél órára, hallottam olyasmit, ami eléggé mélyen érintett.
6. Amikor szabadon választható tárgyakat kerestem szeptemberben, fontos szempont volt, hogy olyan ismeretet adjon az adott tárgy, amelynek megtanulására magamtól nem szánnám rá magam.
Mindig érdekelt a pszichológia, de annyira nem, hogy ezt a szakot válasszam, inkább tényleg csak a mindennapi életben hasznosítható részét akartam magamévá tenni.
Nagyon örültem tehát, hogy megtaláltam ezt a kurzust, mert tényleg elérte a kitűzött célomat: elgondolkodtatott kérdéseken, melyeket amúgy nem tettem volna fel magamnak.
7. Minden előadás után meséltem az éppen aznapi témáról a szüleimnek vagy a barátaimnak, ebből is éreztem azt, hogy mennyire foglalkoztatnak ezek a témák, kérdések és hogy mennyire mély nyomot hagytak bennem, hiszen tökéletesen emlékeztem az előadáson elhangzott gondolatokra.
8. Nagyon hálás vagyok azért, hogy lehetőségem volt részt venni ezen a kurzuson. Számomra az előadássorozat egy életre szóló élményt nyújtott. A jegyzeteimet pedig emlékeztetőként még biztosan elő fogom venni a jövőben.
9. Nem direkt módon az óra keretén belül ért
a megvilágosodás az életemmel kapcsolatban, viszont úgy érzem, hogy fontos részét
képezték az eseményeknek ezek a heti másfél órák. Ez volt az az idő amit “hivatalosan”
magamra fordíthattam és nem kellett máson gondolkozom akkor és ott, csak és kizárólag
azon, hogy hogyan lehetne ezeket az információkat beépíteni a mindennapjaimba. Mindig
motivált voltam az órák után, több kevesebb sikerrel sikerült is kicsit produktívabbnak
lennem a nap többi részében.
