Szakmai kapcsolatépítő műhely
Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia, 2018. október 2.
Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat 3. éve fogja össze a keresztény szellemiségű szakembereket és az általuk képviselt intézményeket, programokat. A meghívottak köre félévről félévre bővül mind létszámban mind területileg. Az a koncepció, hogy aki egyszer már részt vett ilyen alkalmon, az rákerül a levelezőlistára, és maga is hívhat meg másokat a következő összejövetelre.
Minden találkozás célja a kapcsolatok ápolása és kialakítása, egymás megismerése: ki mivel foglalkozik a lelkigondozás terén, és milyen keretek között. A másik cél egyfajta önképzésnek nevezhető: az aktuális házigazda megajánl egy témát, amit résztvevők körüljárnak, s amelyről kölcsönösen megosztják tapasztalataikat.
Ezév őszén Szeged két keresztény lelkigondozó szolgálata, a Forráspont és a Kilátó fogadta a vendégeket. Ez utóbbi fizikálisan is, hiszen a ferences plébánián rendeztük meg műhelyünket, mely ezúttal a Szembesítés a segítő beszélgetésekben címet kapta.
Fr Bezzegh Kelemen ofm testvér köszöntötte házigazdaként az egybegyűlteket, majd a nap háziasszonya, Szásziné Fehérváry Anikó kérdése nyomán arra válaszoltunk a nyitó körben, hogy honnan érkeztünk; értve ezalatt a várost, működési helyünket és aktuális belső élményeinket is. Ezt követően valamennyien bemutatkoztunk, először az egyének, majd akik valamely intézményt képviselnek. Utoljára a két vendéglátó beszélt működése örömeiről és nehézségeiről, specialitásairól.
A ferencesek kedves ebédmeghívásának eleget téve kora délután lehetőséget kaptunk kicsit szétnézni a kolostorban és kertjében, aztán pedig Tajti Péter, a Forráspont szakmai vezetője vezette fel a szembesítés témáját. Valamennyien megfogalmazhattuk ezzel kapcsolatos kérdéseinket, majd kiscsoportokba rendeződtek a hasonszőrűek, ahol közösen kerestünkk egy-egy szentírási részt kérdéseink alapján. Tapasztalatainkat párban beszéltük meg ezt követően.
A zárókörben elhangzott, hogy volt, aki egészen konkrét választ tudott elvinni kérdésére; voltak, akik annak örültek, hogy egy nyelvet beszéltünk, s ezáltal valamiféle egységet élhettünk meg; megint mások az igényes szakmai munka jóleső érzésével indultak útnak.
Búcsúzóul felvetettük, hogy eztán rendezhetnénk a tavaszi találkozókat Budapesten, az őszieket pedig valahol vidéken. Így még inkább országossá válna a kezdeményezés.
